Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉS MÉG NÉHÁNY GAZEROCK ESET

2012.02.05
Hollyhock Radio 29 Augusztus 2009 - részletek

Aoi: A nyáriszünet lassan véget ér! Szóval, kezdjétek el most a nyári házi feladatotokat! Most, vagy soha. Ideje felvenni a tempót és megkérni anyut és aput, hogy segítsenek neked a háziban!
.

Kai: Ahahaha, kedves hallgatók, kérlek, egyedül csináljátok meg a leckéteket.

Aoi: Ééés, már csak két állomás van hátra a turnénkból! És akkor kezdődnek el a mi szüneteink, mikor nektek már véget érnek!

Menjünk a leveleitekre. Ez Mishitől jött.

„Hello, Aoi. Nagyon szeretem a rádiórészedet. Ott voltam a the GazettE koncertjén, @ Century Hall Nagoya" Tényleg nagyon jól éreztem magam. De volt egy dolog, amit sajnáltam. Kihagytam a lehetőséget, hogy bocsánatot kérjek az előttem ülő emberektől. Nagyon keményen ráztam a fejem, a hajam néha elkapta őket is. Megtudtam, hogy kik voltak ők, az előző rádióadásból. Err- azok az emberek előttem... Aoi családtagjai voltak. Szóval amiatt szeretnék elrabolni egy kis időt a rádióidődből, hogy bocsánatot kérjek tőlük. Nagyon sajnálom. „

Aoi: FELEJTHETETLEN!!!
Kai: WAHAHAHAHA!!

Aoi: Így van! Mie elég közel van Nagoyához /Osakához. Szóval Aoi apukája, anyukája, bátyja,húga, unokahúgai, unokaöccsei és a nagy tesójának a barátai is eljönnek minket megnézni. A sztaff pedig kijön köszönni nekik, majd megkérdeznék „Szóval, srácok, az rendben van, ha meg lesztek suhintva más emberek hajával?“ És tényleg mindig kapnak – Megmondom neked!

Kai: Ne már.

Aoi: Nem a sztaff hibája, hogy az ilyen megtörténik, mikor a legjobb helyen akarsz lenni egy élő koncerten! Plusz, ez a the GazettE! Szóval, amit el akarok mondani... nem nagy dolog, oké? Nagyon boldog vagyok, hogy bocsánatot kértél a családtagjaimtól a rádióadásban.

Kai: Ez szép dolog!

Aoi: Igen, szép dolog. Ah, és Mishi. A leveledben nem írtad meg, hogy szingli vagy, vagy sem.


Kai: Ez most megint hogy jött ide?!

Aoi: Igen, köszönöm. Kérlek, gyere el majd mindket máskor is megnézni.

Oké, a következő levél Eritől van.

„Helló, Aoi. Hogyan telik a nyári szüneted?


Aoinak nincsen nyári szünete.


Kai: Így van.

Aoi: Igen, mivel ahányszor nyáriszünet van, turnéra megyünk!

Kai: Er- nem azt kérdezte, hogy mi volt akkor, mikor még iskolás voltál?

Aoi: Hmm?

Kai: Tudod. Hogyan töltöted a nyári szüneteidet, mikor fiatal voltál?

Aoi: Aoi még mindig fiatal! Ah, szóval, hogy Aoi hogyan töltötte el a nyári szünetet? Evett, aludt, majd evett, és megint aludt.

Kai: Ahahaha!

Aoi: Lol. Ez volt a szünetem. De Aoi sokszor elment fürdeni a tengerben! Aoi szomszédságához nagyon közel volt a csodálatosan szép tenger a homokos parttal ~ ! Ah, tudtad, hogy nagyon sok gyerek volt a homokos parton? Hát, hazám közel volt hozzá. A nyáriszünet alatt Aoi elment a tengerhez, yakisoba-t evett, a tengerparton lógott, hazament, evett és aludt, majd evett és aludt.

Kai: Szóval a nyári szünet alatt mindig kint voltál.

Aoi. Igen-igen. Ez meglepő lehet, de Aoi tényleg aktív volt azon napok alatt.

Kai: Nem hiszek a fülemnek!

Aoi: Mostanában inkább csak a szobámban lógok és fagyit eszem. De előtte elmegyek csajokra vadászni lol.

Kai: Ehehehe

Aoi: Nem, nem csinálok ilyet! Nem csinálok olyan dolgokat, mint a csajokra vadászás. Aoi nagyon félénk, szóval Aoi sose tenne ilyet! Hát, Remélem, egy nap leszek elég bátor, hogy megtaláljam a hangomat.

Amúúgy, néha Aoi és a barátja kiegyenesítették (?) a a kárpitot és a szőnyegeket otthon. Igen. És ez az összegzése annak, ahogy Aoi a nyári szünetét töltötte. És azokban az időkben Aoi azt mondta „ Basszus, hozzá sem nyúltam a leckémhez“.

Olvassunk el egy dalkérős levelet. Ez Maritól jött. Ő sem jegyezte meg a jelenlegi családi állapotát...

„Helló, Kai és Aoi!“

Kai: Helló.

Aoi: „Kérlek, játszátok le a dalkérésemet! Nagyon ellenállhatatlannak találom Aoi villáját. Mindig könnybe lábad a szemem, ahányszor a villáddal játszol a koncerteken.“ Ehh, milyen villa?

Kai: Fufufu, szerintem a gitárodról beszél.

Aoi: Ja,hogy népi!

(A népi és a villa szó hasonlít japánban)


Népi gitár, mint akusztikus gitár? Ugye?


Kai: Igen lol

Aoi: Csak az idősebb generáció érti, hogy a „villa“ = népi= akusztikus gitár.

Kai: Ahaha.

Aoi: TUDOD! Miért nem kapok olyan leveleket, mint „20 éves vagyok, Aoi, kérlek, vegyél el“

Kai: Fufufu


Aoi: És ezennel, hallgassátok meg a [Shiroki Yuutsu] –t.
 
 
 
Uruha és a titanic

Ruki: Szóval, mi jelenleg a kedvenc filmed (2005) ?

Uruha: Nem tudom eldönteni, melyik a kedvenc inspiráló filmem. De a kedvenc könnyfakasztó filmem a TITANIC. És a leges-legkedvesebb gyermekkori filmem pedig az ULTRAMAN.

Ruki: Melyik részén sírtál a titaniknak?

Uruha: ... nem szeretek elmenni megnézni egy híres filmet. De minden barátom megtette. Aztán végül egy suli utáni napon, elmentem a barátaimmal megnézni egy filmet. Ez volt az első filmem, és sírtam rajta.. Most már tudom, hogy ezek a sikerfilmek miért olyan népszerűek. Aznap valamit megtanultam. De a híres film nem egyenlő a jó filmmel. De a TITANIC tényleg jó volt.

( megj.: Uruha mindenre válaszolt csak a kérdésre nem...XD)

 
 
 
Neo genesis interjú vol.50 - reita

--- Mi csalt utoljára könnyet a szemedbe?

Reita: Utoljára akkor volt, mikor a One Piece mangát olvastam. Abban a pillanatban, hogy felvettük az új single basszus részét, mentem is megvenni mind az 59 részt és elolvastam - nagyon sok pillanat volt, amikor sírtam. A barátság, a művészet, és ezek a dolgok megsírattak engem. Aztán kalóz akartam lenni. Lol.
 
 
 
Rockin‘ On Japan 11/2011

Ruki: Az emberek azt kérdik tőlem, hogy nem fáradtam-e már bele a zenekarba. Ahh, lassan ünnepeljük a tizedik évfordulónkat, eh?
Ez egy kicsit fura, a látszólag egyre növekvő erőszak-aránnyal a társadalmunkban, de én a the Gazette-el örökké zúzni akarok. Plusz a kémia a tgok között nagyon jó, ugye?

- Ti, srácok, nagyon feltűnőek vagytok, amikor a színpadon vagytok. Általában is ilyenek vagytok? Vagy inkább beleolvadtok a környezetbe?

Ruki: De már megszoktuk, hogy kitűnünk. Nehéz nem kitűnni, akárhova megyünk, még ha csak otthon is vagyunk. Miért kellene másképp viselkednünk az idegenekkel? Hazamegyek, amikor csak akarok, amikor csak kedvem van hozzá. A VK zenekarok nincsenek túl sok zenei rendezvényre elhívva. Van egyféle előítélet a VK-val szemben. Nem akarom azokat utánozni, akik előítéletekkel vannak a másikkal szemben. Szerintem ezzel a banda többi tagja is egyetért. Azok vagyunk, akik vagyunk.
Jó lenne úgy kiadni a dalainkat,hogy az emberek nem is tudnák, hogy mi írtuk őket. Nem single-ket adnánk ki, csak dalokat. Dalokat, amiket az emberek szeretnének. Ha ezt meg tudnánk csinálni... az jó lenne. Ha ez emberek kedvelnék ezt, azt mondanák, hogy ez a zenekar valóban érdekes.

- Szerintem a the GazettE nyelve az elfogadásról/igazságról beszél.

Ruki: Én is ebben reménykedem. Jelenleg csak azt csináljuk, amit szeretünk csinálni.
Ha ideges vagy, nehéz hangosan kimondani,hogy az vagy. De ez a fajta szabadságunk megvan a dalainkkal. Leírhatom a dalszövegeimet olyan tartalmakkal megtöltve, amit tabu lenne hangosan kimondani. Valahogy nagyobb a dalokban a szólásszabadság.

- És találni valakit, aki ugyanazon véleményt ossza, nagyon fontos a zenekar számára.


Ruki: Ah- ezt eltaláltad. Már voltam egy zenekarban Uruhával és Reitával. Ez a harmadik zenekarom velük. Először öttagúak voltunk, majd megfogyatkoztunk csak mi hármunkra. Megfogadtam magamnak, hogy a következő lesz az utolsó zenekar. És ez a the GazettE.
 
 
 
The GazettE ideális koncertje

—- Kérlek, meséljetek nekünk a tökéletes koncert szituációról.

Ruki: Mikor a pillanat a semmivé alakul át, az az ideális.

Uruha: Most azonnal szeretnék egy kültéri koncertet.


Aoi: Hn~, ez nehéz. Szeretnék tengerparton fellépni, és szeretnék külföldön is fellépni. De szintén szeretnék egy nagy nyári fesztiválon is megjelenni… Hát, valahogy így.

Reita: Egy koncert, ami elfeledtet velem mindent.

Kai: Egy heves, ritmusos koncert.

készítette: theGatettE Hungary